Felszálló ágban lévő felnőtt- és ifjúsági csapatunk számára ért véget – reménykedjünk, csak időlegesen – a bajnokság. A sikerek egyik kovácsával, Péter Szabó Dáviddal készült interjúnk. Fotó: Péter Szabó Zoltán

Kérdés: A csapat hivatalos oldalain futó "Retro mérkőzések” sorozatban a napokban a 2006-os Magyar Kupa-sorozat MKB Veszprém elleni elődöntője látható. A másnap szerzett bronzérem egyik legszebb pillanatai közé tartozik a komlói kézilabdázásnak. Hogyan emlékszel vissza arra a négyesdöntőre?

Dávid: Mindenki számára egy csodálatos élmény volt. Igazi kézilabda ünnep volt a városban az első nap. Az akkor is bomba erős Veszprém ellen természetesen nem volt sok esélyünk, bár a végeredmény számunkra hízelgő volt. Másnap viszont legyőztük a Százhalombattát egy szoros mérkőzésen Pécsett, ez pedig azt jelentette, hogy indulhatunk a Kupagyőztesek Európa Kupájában. Rengetegen elkísértek minket, fantasztikus hangulatot teremtve a pécsi csarnokban is. Játékos pályafutásom egyik legszebb emlékei közé tartozik mindenképp.

Kérdés: Ugorjunk a mába! Miként telnek a kényszerszünet napjai?

Dávid: Éles váltás… Természetesen figyeljük a híreket, mi történik itthon és a nagyvilágban. Szorítunk azokért, akik a tűzvonalban vannak nap mint nap. A kiadott előírásokat betartjuk, saját magunk és mások érdekében is. Másrészt olyan mintha nyári szünet lenne. De mégsem az. Jó lenne, ha valójában így lenne.

Kérdés: Mennyire vagy optimista, lepattanhat bármilyen formában még ebben a szezonban a labda?

Dávid: Optimistának kell lenni, persze közben reálisan látni a dolgokat. Természetesen bízom benne, hogy igen. Mert az azt jelentené, hogy visszatért minden a régi kerékvágásba, és minden rendben van.

Kérdés: Egy sikeresnek kinéző év záródhat kurtán, furcsán véget. NBI-es csapatunk jó eséllyel bőven 20 pont felett fejezhette volna be a szezont.

Dávid: Abban az esetben, ha így zárul a bajnokság, akkor is sikeresnek mondható! Sok új játékosunk volt, akik fokozatosan beilleszkedtek. Természetesen ez hosszabb időt követel, a csapat egyre stabilabb játékot mutatott és igen, ebben még akár lehetett volna több is. Az is biztos, ha végig ment volna folyamatában a bajnokság, még jobban kiforrottak volna ezek a dolgok. Ebben biztos vagyok.

Kérdés: Az ificsapat irányításoddal markáns játékot „vitt ki” hétről hétre a pályára. Ahhoz képest, hogy tavaly a kiesés szele is megcsapta a csapatot, idén már – a két veszprémi gárdával és a Tatabányával együtt – a dobogósokat követő bolyhoz tartozik.

Dávid: Először szeretném megköszönni a srácok eddigi munkáját! Partnerek voltak mindenben! Ez pedig róluk szól! Komoly munkát végeztek! Az alapozás első percétől a leállás pillanatáig. Nekem volt egy elképzelésem év elején, hogy milyen irányba menjünk, úgy érzem, jó úton járunk, jártunk. Ez egyéni fejlődésben és kollektív eredményben is megmutatkozott! Ennek tükrében, most jelen pillanatban, ha erre gondolok picit keserű a szám íze, mert itt is felszálló ágban voltunk. Maradt az egyéni edzéstervek kiosztása, amit otthon önállóan el tudnak végezni…

Kérdés: A „szobafogság” alatt jut idő egy kicsit tervezni is a jövőt illetően. Vannak-e elképzeléseid – szakmai szempontból – a következő szezonra fókuszálva?

Dávid: Természetesen az agyam általában a kézilabda körül forog. Vannak gondolatok, ötletek. A hátralévő mérkőzéseket arra szerettem volna felhasználni, hogy akikre jövőre nagyobb szerep hárul, azokat kipróbáljam éles helyzetben minél többször. Ezzel is építve a jövő évi csapatot. Metcz, Csomor, Nyers, Gajdos, Dobi jövőre már nem ifi korú játékos. Viszont egy jó mag marad, amire lehet építkezni!

Kérdés: Gratulálunk az új családtaghoz! Hogy bírtok vele?

Dávid: Köszönjük! Minden rendben. Ő egy kilenc hetes Moszkvai őrkutya, aki még „baba”, bár méretileg már nem az. Aranyos, okos, rág és hord szét mindent az udvarban. Szerintem jó házőrző lesz belőle!