Fotó: Péter Szabó Zoltán – Melnicsuk Viktor a 13. percben 6-5-re módosította az eredményt, aztán 9 percen keresztül nem találtunk be a válogatott formában védő Andó hálójába.
Bókáéknak ugyanakkor minden bejött, 6 támadásuk is sikeresen végződött, amivel olyan mélyre kerültünk az első félidő derekán, ami nagy részt meghatározta a mérkőzés kimenetelét.
Bár helyzeteink megvoltak, hatvan percen keresztül szinte végig kísértett a kihagyott ziccerek „démona”. 56%-os lövéshatékonysági mutatónk gyakorlatilag a leggyengébb volt a fordulóban, ráadásul most a kapusteljesítmények is elmaradtak a korábbiaktól.
Tetézte gondjainkat, hogy az amúgy is szűk keretünk Bogdanics betegsége miatt tovább gyengült. Szlovén átlövőnk bár vállalta a játékot, a szünetben úgy tűnt, nem tud a második félidőben visszatérni a pályára. Hogy mégis ott volt, a sportemberi nagyság példája.
A második félidő középső harmadában nagyot játszottunk. A 35. perctől a 42. percig egy 5-1-es etappal visszamásztunk a mérkőzésbe. Sajnos egy eladott labdának köszönhetően nem tudtunk egyre zárkózni Bókáékhoz.
Jó hír, hogy az előző szezon már-már gólkirálya, Melnicsuk Viktor sérülése után már 5 gólig jutott a mérkőzésen.
A második félidő elején olyanra volt példa, ami mindent elmond a komlói kézilabdacsaládunkról. Míg az Ultras felnőtt szurkolói az előtérben összehangoltan fejtették ki véleményüket magasabb helyre címezve, addig helyüket – felismerve a helyzetet – a jövő szurkolói generációja, egy tizenévesekből álló csoport vette át, hangosan biztatva Jerkovicsékat. Kitartottak mindaddig, míg a „nagyok” visszatértek a szektorba. Megható példája volt ez a komlói kézilabdás összefogásnak.
Támogatóink
